Megérkezés a Yellowstone Nemzeti Parkba

Attila barátommal már diákkorunk óta álmodoztunk róla, hogy egyszer eljutunk ide. Nem tudom, hogy a Föld legszebb hőforrásai, a legismertebb gejzírek, vagy az itt előforduló grizzlymedvék közül melyek vonzottak a legjobban, az az egy biztos, hogy nagyon vágytam ide.

Átrepültük a fél Földet, Salt Lake Cityben béreltünk egy lakóautót, és meg sem álltunk a Yellowstone Nemzeti Park D-i bejáratáig! Több, mint 72 óra telt el budapesti indulásunk óta, fáradtak voltunk, kimerültek, de sikerült és ott voltunk.

Az álom teljesül

Megérkezünk. Éjjel kettő van, kiszállunk az autóból, lekapcsoljuk a világítást. Teljes sötétség, csak a csillagok ragyognak, végtelen csend, sehol egy lélek. Több, mint 2000 m magasan vagyunk, harapni lehet a levegőt, szeptember eleje van, hideg és fázunk. Alig szólunk egymáshoz, de nem is fontos, mert különös érzés kerít hatalmába. Megérkeztünk. Nem csupán egy távoli helyre a Földön, hanem az álmainkba. Mindegy is látjuk-e kitörni az Öreg hűségest, összetalálkozunk-e egy grizzlymedvével, vagy más kalandok várnak-e ránk, mert az e pillanatban átélt érzés minden élménynél többet ér.
Aznap éjjel végtelen nyugalommal hajtjuk álomra fejünket, és még nem is sejtjük, hogy hajnaltól a természet milyen fantasztikus történéseinek leszünk tanúi és részesei.

Bölénytalálkozó

Kivágódik a lakóautó ajtaja. Felriadok és kinézek hálózsákomból, Attila zihálva lép be. Egy bölény, szembetalálkoztam egy bölénnyel mondja izgatott hangon.
Azonnal kiugrok a hálózsákból, nem foglalkozok vele milyen hideg van, pillanatok alatt felöltözök, összekészítem fotós felszerelésem, és máris tartunk a bölényes hely felé. A nap még fel sem kelt, és miközben csendben osonunk egy erdei ösvényen, csak akkor döbbenek rá hol is vagyok tulajdonképpen. A Yellowstone vadonjában. Még csak néhány száz méterre távolodtunk el lakóautónktól, azonban máris olyan keménynek érzem magam, mint ha én lennék maga John Colter, a magányos prémvadász, aki felfedezte a Yellowstone-t. Ebből az állapotomból viszonylag hamar egy kismadárnak sikerül kibillentenie, amikor felrebbenésének hangjától úgy összerezzenek, mintha egy grizzly üvöltene rám. Egyébként két túrán nem volt nálunk medvespray. Ez volt az egyik, a másik pedig, amikor összetalálkoztunk egy medvével, de erről majd egy későbbi történetben.

Szóval hol nagyobb mellénnyel, hol szerényebben tartunk a Fishing bridge felé, ahol az ominózus bölénytalálkozó létrejött. Annyi történt, hogy Attila át szeretett volna kelni a hídon, igen ám, csak szemből érkezve egy magányos bölény ugyanezt szerette volna. Attila volt az előzékenyebb.
Lement a hídról és a folyóparton végignézte, ahogy a hatalmas bölény méltóságteljes léptekkel átkel rajta.

Mikorra odaérünk a bölény már messze jár, azonban a felkelő nap sugarai és a Fishing bridge alatt folyó Yellowstone river csodás fényekkel ajándékoz meg. Kattognak a fényképezőgépek, észre sem vesszük, hogy a hajnalból reggel lesz, és egyre több korán kelő autós és gyalogos veszi birtokba a hidat. Mindenki köszön, beszélget velünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. És ez itt nem olyan felszínes amerikai szokás, hanem a civilizált világtól való távolság megteszi hatását. Az emberek őszintén érdeklődőek, és ki akarják fejezni az összetartozás biztonságot nyújtó érzését.

Hajnal a Yellowstone-folyó felett

A felkelő nap melegségében indulunk vissza ösvényünkön. Mikorra visszaérünk a kemping területére, már beindul az élet, kinyitott a recepció és a bolt is. Lakóautós szomszédunktól megtudjuk, a bolt az övé, és nagy büszkeséggel újságolja, az egyik eladója magyar. Mi nem találkoztunk a hölggyel sajnos, azonban megveszünk mindent, amire szükségünk lehet. Medvesprayt és térképeket.

Beülünk az autóba, és elindulunk aznapi célunk a Mud Volcano, azaz a Sárvulkán felé.

Faszénégetők

A Mud Volcano nem más, mint egy hatalmas iszapvulkán. A vulkáni utóműködés során feltörő gázok és vizek ezen a területen utat találtak a felszínre. A felszínt borító kőzetekből pedig finomszemcsés üledékeket képeznek. A sárvulkánok fortyogva, bugyogva jelzik a mélyben mekkora erők dolgoznak.

Hiába az alapos felkészülés, a rengeteg könyv, elolvasott beszámoló és több száz végignézett fénykép. Az ember ösztöneit és saját tapasztalásait nem döntheti le egykönnyen. Történt ugyanis, hogy szinte végig erdőben, kisebb tisztások közt autózunk, semmi különös látnivaló nincs. Aztán egyszer csak furcsa dolgot veszek észre. Füst száll fel a fák közül. Mit keresnek itt faszénégetők? Ajaj! Faszénégetőzök a gejzírek földjén. Hát ilyen az, amikor ismerős látványt ismerős dologhoz társítunk. Számtalanszor fordult elő a Vértesben, hogy faszénégetők füstjét lehetett látni és érezni az erdőben. Reflexszerűen itt is ez ugrott be, aztán a következő percben, amikor a fák mögött már láttam, hogy a füst egyenesen a földből jön, máris tudatosult bennem mi is történik. Ráadásul az illat sem az a megszokott, kellemes füstszag volt, hanem a záptojás kellemetlen, orrfacsaró bűze. Megérkeztünk, ez a Mud Volcano, azaz a Sárvulkán.

Mud Volcano - Sárvulkán

Mud Volcano - a sárvulkán

Már órák óta gyaloglunk a sárvulkán kellemesnek kicsit sem nevezhető illatfelhőjében, azonban a látvány mindenért kárpótol. A színek közül a sárga dominál, amit elsősorban a kén okoz, a záptojásszag pedig a nagy mennyiségben jelen levő hidrogén-szulfid gáz miatt van. A víz és a sár bugyog, van amikor a forróság, máskor pedig hideg levegő szele csap meg bennünket. És ha ettől nem lenne elég drámai a hatás, még a föld is morajlik. Néha sistergőszerű hanggal, máskor pedig félelmetes, mély dübörgésekkel törnek fel gázok a föld mélyéből. Közlekedni leginkább csak pallókon lehet, mert a sárvulkánok igyekeznek minden élőlényt elpusztítani maguk körül. Van olyan medence, amelyben a víz pH értéke 1-2 körül van, ami megegyezik egy autó akkumulátorában levő folyadék pH értékével. Nem épp növénynek vagy kirándulónak való vidék. A füstölgő hegyoldalak és a forróvizes medencék partjai telis-tele haldokló és elhalt fákkal.

A sárvulkán található legközelebb a mélyben található szupervulkán magmakamrájának egyik szellőzőnyílásához, ezért a Yellowstone egyik legaktívabb termikus területe ez. A sárvulkán abban is különbözik a gejzírmedencéktől, hogy az itt található vizek erősen savasak. 

A sár keletkezésének módja pedig egészen kivételes. A mélyből feltörő hidrogén-szulfid, gáz halmazállapotban van jelen. Ezt egyes itt élő mikroorganizmusok képesek energiaforrásként használni, és a gázt kénsavvá, azaz folyadékká alakítják át. A kénsav aztán feloldja a talajt és a kőzeteket, amelyekből nagyon finom szemcséjű iszap keletkezik. Mi ebből csak annyit látunk, hogy a mélyből feltörő gázok és vizek folyamatosan bugyborékolnak a sárban és iszapban. A legfantasztikusabb az egészben, hogy élő anyag hozza létre a sárvulkánokat ezen a látszólag teljesen élettelen területen.

Akármennyire is pokolnak tűnik a táj, az állatok mégis remekül érzik itt magukat. Tudják hova mehetnek és mi az a lépés, ami végzetes lenne számukra. A bölények különösen kedvelik a sárvulkán környékét, amihez az is hozzájárulhat, hogy télen a hőmérséklet itt kedvezőbb, mert még egy fél tonnás behemótnak is jóleső lehet melegedni egyet a mínusz 40 fokos hidegben. A Yellowstone ugyanis télen Amerika leghidegebb helyévé változik. A tűz és a jég világa ez.