Zettisch Róbert

Több, mint 20 éve már, hogy fotókat készítek a körülöttünk levő élet sokszínűségéről. Csillagászati fotókkal és egy Zenit ET fényképezőgéppel kezdtem, majd jöttek a hosszú gyalogtúrázások Magyarország legszebb tájain, és ahogy telt az idő egyre messzebb helyekre is sikerült eljutnom. Kedvenc témám a nagyvad fajok izgalmas és a gombák meseszép világa.

Zettisch Róbert

Szinte valamennyi hobbim a természethez köt, a munkám azonban úgy alakult, hogy mégsem ez lett. Egy informatikai cégben dolgozom, a fotó pedig megmaradt az egyik legkedvesebb elfoglaltságomnak.

A fotózásban sohasem a pénzszerzés hajtott, és nem is pályázaton elért hírnév vagy sikerek. Csak és kizárólag maga az élmény. Vadon élő állatok mindennapjait testközelből, észrevétlenül szemlélni, farkasszemet nézni és egymást méregetni egy szarvasbikával, felfedezni az embertől ma már távolinak tűnő vidékek virágzó életének sokszínűségét, értelmezni és megérteni a természetben uralkodó rend törvényszerűségeit. Ott lenni, részesévé válni és egy képen meg is örökíteni. Talán ez utóbbira csak azért van szükség, hogy ne legyen annyira öncélú az egész…

Sok éven át volt természetfotós oldalam, ahova több-kevesebb lelkesedéssel töltöttem fel képeket. Ez az oldal most más. Egy képre, egy fotóstúrára készülni kell. Rengeteget olvasni, utánajárni, megismerni a helyszínt, a fajt, beszerezni eszközöket, tervezni, kivárni az évet, a hónapot, és ami sokszor a legnehezebb, azt a rövid pillanatot.
Talán hasznos lehet, hogy ne csak az elkészült képeket, hanem ezeket az információkat is megosszam Veled, hátha kedvezt érzel, hogy belevágj némely kalandba. De ha valaki csak olvasni szeretne, abban is örömét lelje!

A fotózásról

Vallom, hogy a fényképezés alapvetően nem technika kérdése. A technika csak abban segít, hogy egyszerűbben, szebb képet készíthessünk. A fotózás technikai oldala nem érdekelt soha, és ma sem érdekel. Nem számolom a pixeleket, nem programozok gépeket, nem törekszek technikai bravúrokra, és szinte csak ugyanazokat a funkciókat használom egy fényképezőgépen, mint 20 évvel ezelőtt. A különbség annyi, hogy nem diára, hanem CCD érzékelőre rögzítem a fényt.

Talán a fotósok azon utolsó generációjához tartozok, akik akkor sem jönnének zavarba, ha a technika hirtelen felmondaná a szolgálatot, és a megannyi automata üzemmód helyett csak manuálisan beállított értékekkel lehetne dolgozni.

Jó régen már, de volt alkalmam Szipál Márton egy nagyobb tanfolyamán részt venni. Igaz, hogy Szipál nem természetfotós, hanem műtermi portréfényképész volt, mégis olyan nagy hatással voltak rám alkotásai, hogy egyik nagy vágyam teljesült mikor tanulhattam tőle. Emlékszem az első foglalkozásra. Egy műteremben találkoztunk, vagy tízen vártunk rá. A nyakakban szinte mindenkinél a legújabb, legdrágább gépcsodák. Aztán, amikor megkezdődött a fotózás, Martin táskájából egy teljesen kommersz bridge gép került elő. Elsőre mindenki csak mosolyogva nézett, aztán hetekkel később, a tanfolyam végére bármelyikünk szívesen cserélte volna le a gépét, még akár egy kis automatára is, ha birtokában lenne annak a látásmódnak, ami Szipál Mártont oly egyedivé teszi.
A következő Szipál történet sem kifejezetten a természetfotók témaköréhez tartozik, de mint elvet talán a természetfotózásban is hasznosítani lehet. Az előbb említett első foglalkozásnak volt még egy különös mozzanata. A modellügynökség által kiküldött hibátlan testű, szép arcú modellt Szipál leültette, és elkezdte bevilágítani. Majd nem sokkal ezután mindenki előtt hazaküldte és közölte, hogy nem a modellt fogjuk fényképezni. Szegény lány, ilyen még biztosan nem történt vele, nem ehhez volt szokva. Az ok azonban egyszerű volt. Egy tökéletesen szimmetrikus arcú, vonzó nőről szinte bárki tud szép felvételt készíteni, ha tisztában van az alapvilágításokkal. Szipál azonban nem ezt akarta megtanítani nekünk.

Törekszem rá, hogy ezekből az elvekből is minél többet magamévá tegyek, és ne hatásvadász, technikai bravúrokkal teli, idealizált világot ábrázoljak, hanem precíz, igényesen kidolgozott képeken, megismételhetetlen pillanatokon keresztül a természetet olyan természetesnek mutassam meg, mint amilyen az a valóságban. Ha ez találkozik mások ízlésével, az mérhetetlen boldogsággal tölt el, de ettől függetlenül az exponálógomb lenyomásakor én már biztosan jól szórakozom.