Zettisch Róbert

Hogy pontosan mikor kezdődött nem tudnám megmondani, mint ahogy egy konkrét oka sincs. Egyszerűen természetfotós lettem. Tizenéves koromban kezdtem asztrofotókat készíteni, fekete-fehér fotóimat éveken keresztül saját magam laboráltam. Emellé élénk természettudományos érdeklődés is párosult és e két dolog együttese előbb-utóbb természetfotóst farag az emberből. Így váltam lépésről-lépésre én is azzá, még végül fotográfus lettem. 
Kedvenc témám a nagyvad fajok izgalmas és a gombák meseszép világa.

A természetfotózás számomra nem elsősorban a jó kép elkészítéséről szól, sokkal több annál. Élmény és szenvedély. Egy életforma. Sohasem a pénzszerzés hajtott és nem is pályázaton elért hírnév vagy sikerek. Csak és kizárólag maga az élmény. Vadon élő állatok mindennapjait testközelből, észrevétlenül szemlélni, farkasszemet nézni és egymást méregetni egy szarvasbikával, felfedezni az embertől ma már távolinak tűnő vidékek virágzó életének sokszínűségét, értelmezni és megérteni a természetben uralkodó rend törvényszerűségeit. Ott lenni, részesévé válni és egy képen meg is örökíteni. Talán ez utóbbira csak azért van szükség, hogy ne legyen annyira öncélú az egész.

A jó természetfotó nem a valóságot akarja megmutatni, nem akar megörökíteni semmit. A jó kép mesél valamiről, láttatni enged valamit.