Egyszer volt Ester Gold Camp

Fairbanks felé tartunk, Alaszka második legnagyobb városa felé. Elsősorban a sarki fény miatt tesszük meg ezt a hosszú utat, a nagyvároshoz azonban semmi kedvünk. Jó lenne találni egy kellemesebb helyet a környéken. Egy parkolóban forgatjuk a térképet, és találunk is egy kisvárost, Ester-t. A térkép szerint kempinget és fogadót is találunk ott. Tökéletes, ez kell nekünk.

Késő délutánra meg is érkezünk Esterbe. Ahhoz képest, hogy állítólag itt egy kemping van, meglehetősen szűkös utak vezetnek hozzá, sokszor alig férünk el a széles lakóautóval. A hely pedig egyre nyugtalanítóbb. Sehol egy tábla a kempingről, viszont annál több düledező viskót és lepattant autót látunk magunk körül.

Aztán úgy tűnik megérkezünk. Hatalmas cégér hirdeti a helyet. Ester Gold Camp Since 1936. Nem kell hozzá alaposabb vizsgálat, hogy megállapítsuk, ez bizony nincs nyitva és nem is mostanában zárták be. Igazán különleges érzés kerít hatalmába. Volt itt hotel, bolt, fogadó, igazi alaszkai aranyásó stílusban. Találunk még sátorhelyeket is, amelyeket már elkezdett visszahódítani a természet. Az egész terület teljesen elhagyatott, mégis szinte érezni, hogy milyen kellemes, élettel teli hely lehetett egykor.

Az egyetlen dolog, amivel nem tudok mit kezdeni a sok iskola- vagy inkább turistabusz. Meglehetősen furcsán néznek ki egy ilyen elhagyatott helyen. Időnként pedig a kellemes érzést kellemetlen váltja fel, és beleborzongok a hely hangulatába. Simán lehetne egy amerikai horrorfilm helyszíne is, tökéletes lenne hozzá. Még szerencse, hogy egy lélek sincs itt rajtunk kívül.

Aztán hirtelen az egyik ház felől kissé idősödő nő sétál felénk az úton. De hát egy nénitől csak nem ijedünk meg! Az viszont már nagyon furcsa, hogy kezében egy hegedűtok van. Mit kereshet itt, hegedűtokkal a kezében? Aztán ahogy közelebb ér, akkor látom csak, hogy a nőnek olyan bajsza van, amilyet én 40 év alatt nem tudtam növeszteni. Néni volt az biztos, csak az arca volt férfi.

Na ez volt az a pillanat, amikor a texasi láncfűrészes család jutott az eszembe. De nemcsak nekem volt ilyen furcsa érzésem. Még egymásra sem kellett néznünk Attilával, csak bepattantunk az autóba és olyan gyorsan elviharzottunk Ester Gold Camp-ből, hogy csak úgy porzott az út utánunk.

Így utólag belegondolva sem tudom mit kereshetett ott az a nő, főleg hogy az egykori kemping mögötti terület már egy aranybánya külfejtése. A hegedűtokot pedig már végképp nem tudom hová tenni. Akárhogy is volt minket sikerült megijesztenie. Egy bajszos nő sokkal ijesztőbb tud lenni, mint egy grizlly medve.