Búcsú a Denali Nemzeti Parktól

Elérkezett az utolsó reggelünk is a Teklanika River kempingjében, búcsúznunk kell a Denali Nemzeti Parktól. Korán kelünk, hogy a kivezető utat a lehető legszebb fényekben tehessük meg. Mire a nap felkel már útrakészen az autóban ülünk. Elindulunk, és teszünk egy kört a kempingben. Sokan még alszanak, ők most biztos nem örülnek a 6800 cm³-es, V-10-es Ford motorunk duruzsolásának. Elég rendesen felverjük vele a kempinget. Pedig milyen gyönyörű hang ez, még itt a vadonban is. Legszívesebben hazahoznám, csak hát otthon nem győzném tankolni, sajnos 30 litert is megeszik 100-on. A másik probléma, hogy nálunk nem is vezethetném, ugyanis az autó üresen is több mint 3,5 t, nekem meg nincs C kategóriás jogsim.
A következő történetnek egyik főszereplője épp ez a lakóautó lesz.

Grizzly medve a kempingben

Szinte már kiérünk a kempingből mikor Attila elkiáltja magát.
– Ott egy medve.
Magam sem tudom miért, de nem veszem komolyan, és ahogy elnézem ő is elmélázik, egy pillanatra látta csak. Meg aztán el is tűnt a sűrűben. Talán a korai órának, vagy a valószínűtlen helyszínnek köszönhető nem tudom, de nem igazán reagálunk rá.

Ahogy megyünk tovább feltűnik a kemping szép faragott fatáblája. Ez még nincs is meg, pedig az egyik kedvenc témánk táblával fotózni magunkat. Leállítjuk az autót, és sétálunk egyet. Elsőként Attila áll a tábla mellé, én fotózom. Ahogy készítem a képet, mozdulataiból látom, hogy valami történik, mégpedig mögöttem. Megfordulok, és egy medvét látok bóklászni a kemping szélén, alig többre, mint 50 méterre tőlünk. Ettől pillanatok alatt felébredek.

Azonnal előveszem a 100-400-as objekjtívet, és elkezdek tüzelni rá. Kegyetlen rosszak a fények, ráadásul nem is túl szép ott az erdő, de sebaj, mert a felvételeken látszik, hogy a medve a kemping területén van, és ez elég érdekes. Szép nagy grizzly, gyorsan ide-oda cikázik, közben elégedetlen mormogó hangot ad, fújtat. Mindent megszagol maga körül. Rendkívül boldog vagyok, hogy újra medvét fotózhatok, ráadásul ilyen különleges helyen, egy kempingben. A medve látszólag tudomást sem vesz rólunk. Békésen sétálgat, mi pedig megállás nélkül fotózzuk.

Aztán meglepő dolog történik. Egy nő szalad felénk a semmiből halálrarémült arccal. Medve elől menekül, azt mondja a férje még ott van a medvével. Hogy lenne már ott a medvével, hisz a medve itt van előttünk, és nincs mellette egy lélek sem. De meg sem kell mutatnunk, a nő máris a medvét bámulja. Ettől csak még izgatottabb és zavarodottabb lesz. Elindulunk megkeresni a férjét abba az irányba, ahonnan szaladt felénk, közben pedig fél szemünket a medvén tartjuk, már amikor tudjuk. Ugyanis többször eltűnik, és nem tudjuk hol bukkan fel legközelebb. Egyáltalán nem vagyok nyugodt.

Hamarosan kiérük az útra, és meg is pillantjuk a férjet. Egy dögnehéz bőröndöt cincál az út közepén, próbál futni vele, több-kevesebb sikerrel. A háta mögött pedig egy hatalmas grizzly medve cammog. Az állat nem lehet más, mint egy anyamedve, mi pedig a jól megtermett bocsát fotózhattuk eddig. Ezt pillanatok alatt összerakjuk. A férfi megörül nekünk, mond egy pár szót, és elsiet a kemping felé. Mi pedig máris térdre ereszkedünk, és fotózzuk az anyamedvét.

Micsoda gyönyörű példány! Hatalmas, méltóságteljes, igazi őserő sugárzik belőle. A feje tetszik leginkább, olyan klasszikus, masszív medvefej. Nagyon közel van, a teleobjektíven keresztül úgy érzem, hogy akár meg is foghatnám. Az eddigi legnagyobb példány amivel találkoztam, pedig ez már nem az első medve, amellyel összehozott a jószerencse itt a Denaliban. A Denali Nemzeti Park ugyanis a világ legjobb grizzly megfigyelőhelye. Köszönhető ez annak, hogy itt évtizedek óta nem vadásszák már őket, és kitűnő élőhelyet is találnak maguknak. A fotósok szerencséjére pedig nappal is aktívak.

Mindenevők, de jóval több növényi táplálékot fogyasztanak. Ilyenkor ősszel egész nap csak a beérett talajközeli bogyókat legelik. Nyáron gyakran vadásznak is, elsősorban a karibu és jávorszarvas borjait rabolják el. Sajnos a grizzlyk egymást is megeszik, a medvebocsok pusztulásáért pedig elsősorban a hím grizzlyk felelősek.

Az emberrel szemben általában nem agresszívek, de ajánlatos kellő távolságot tartani tőlük. A Denali Nemzeti Parkban 2012 óta nem volt halálos medvetámadás. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem támadnák rá többször turistákra. A mi látogatásunk alkalmával is volt teljesen lezárt területe a Denalinak, mert egy medve rárontott egy csoportra. Mint utólag kiderül az volt a baj, hogy az egyik túrázó nem zárt dobozban szállította az élelmét a hátizsákjában. A medve ezt kiszagolta, és nem a túrázóra fájt a foga, csak a hátizsákját akarta megszerezni. Azért nem lehet kellemes érzés, amint egy medve kezd el lakmározni az ember hátizsákjából. Főleg ha a hátizsák még a viselőjén van. De ebből is az a tanulság, hogy a szabályokat be kell tartani, és akkor minimalizálni lehet a kockázatot.

Mi most a legkevésbé se a minimalizálásra hajtunk, ugyanis olyan közel vagyunk az anyamedvéhez, hogy a fújtató hangját is kristálytisztán hallom. Túlságosan is közel van, és végig szemmel tart bennünket, közben pedig a nyelvét nyújtogatja. Nyugtalanság látszik rajta, idegesítheti a jelenlétünk. De nincs mit tenni, kell ez a távolság a valamirevaló képekhez. A házaspár egyik tagja sincs már mellettünk, azt sem tudjuk hová lettek.

Önmagában ilyen közel lenni egy anyamedvéhez nem veszélytelen, ráadásul szinte félúton lehetünk az anyamedve és a bocs között. És ez az, ami igazán aggaszt. Be kell fejeznünk a fotózást, és vissza kell mennünk a lakóautóhoz, mert ez nem játék. Közben a medvebocsot elveszítjük a szemünk elől. Nem könnyű így a haladás. Végig azon izgulok nehogy feltűnjön. Egyrészt a bocs is megtámadhat, végül is pár perccel ezelőtt még felnőtt medvének néztük, de ha csak megijed, akkor egész biztos, hogy az anyja a segítségére fog sietni. Annyira emlékszem csak az útból, hogy egy örökkévalóságnak tűnt mire eljutottunk a lakóautónkba. Sietni sem mertünk, nehogy felébresszük az anyamedvében a vadászösztönt.

Végre elérjük a biztonságot nyújtó autónkat, és a legnagyobb meglepetés ekkor ér bennünket. A lakóautónkban egy kisebb tömeg verődött össze. Itt van a kaliforniai házaspár, akik a medve elől menekültek, van egy másik pár, akik épp a kempingből tartottak kifelé, valamint egy hölgy is. Ők mindannyian az autónkat választották menedékül. Barátként üdvözüljük egymást, az ilyen feszült helyzetek nagyon hamar össze tudják hozni az embereket.

Erről a lakóautós jelenetről az jut az eszembe, hogy egyszer egy parkolóban láttunk egy grizzlyt. Mindenki autóval érkezett, csak mi voltunk gyalogosan. Az emberek megállás nélkül fotózták és videózták a medvét, aki ettől egyre feszültebb és idegesebb lett. A távolság pedig folyamatosan csökkent az állat és a parkoló alkalmi medvefotósai között, akik ráadásul még hatalmas lármát is csaptak. A grizzly egyre zavarodottabb volt. Biztosra vettem, hogy ennek csúnya vége lesz. Ezt annyira komolyan gondoltam, hogy sem én, sem Attila nem azzal voltunk elfoglalva, hogy a medvét fotózgassuk, hanem azt kerestük kinek az autójába fogunk bepattanni, amikor a medve öldöklésbe kezd. A "vicces" az lett volna, ha egy öt tagú család próbált volna hirtelen beszálni a kocsijába, és csak ekkor vették volna észre, hogy két vadidegen már bent ül az autóban. Szerencsére nem került rá sor, mert a medve megunta a sokaságot, és inkább békésebb helyre sietett.

Szóval átérezzük a helyzetet, és egyáltalán nem haragszunk, hogy a lakóautónkban vadidegen emberek tartózkodnak. Főleg mert még mindkét medve itt van. Sőt az anya követve bocsát most pont azon a helyen cammog, ahol először a bocsot fotóztuk. Róla is kattintok egy képet. Mindketten a kemping központja felé tartanak, valahogy figyelmeztetni kellene az embereket.

A legszélső lakóautóban a host található. Elvileg ő lenne az a személy, aki segít a bajban. Azonban már ideérkezésünkkor is láttuk, hogy tőle sokat nem várhatunk. Így is lett. Figyelmeztetjük, hogy anyamedve és bocsa jár a kempingben. Már ő is látja őket, amire két dolgot tesz. Megmosolyogtató módon feláll saját lakóautója ajtajába, és nyakát nyújtogatva figyeli a medvéket. Közben pedig velünk ordibál, hogy azonnal menjünk vissza az autónkba. Nem tudunk mit tenni, visszamegyünk. A medvék közben eltűnnek a szemünk elől, és ezzel ez a csodás kaland véget ér.

Napokkal később sem voltak olyan hírek, hogy a két medve kárt tett volna bárkiben is. Valószínűleg csak békésen végigvonultak a kempingen, hozzánk hasonlóan másoknak is boldog perceket szerezve ezzel.