13. Sarki fény Alaszkában

2018.12.27 | Zettisch Róbert

A sarki fény

A csillagászat volt az első olyan tudomány, amely fellobbantotta érdeklődésemet a természet iránt. Az éjszakai égbolt tele volt titkokkal. Voltak közülük olyanok is, amelyek megfigyeléséhez nem volt szükség semmiféle eszközre, csupán a szemre. Ez utóbbiaknak külön nevük is van a csillagászatban, a rendkívül találó szabadszemes jelenségek. A szabadszemes jelenségek közül a leggyönyörűbb minden kétséget kizáróan a sarki fény. Ám sarki fény a mi földrajzi szélességünkön az egyik legritkábban látható csillagászati vagyis inkább légköri jelenség. A 25 éves amatőrcsillagász pályafutásom alatt mindösszesen egyszer sikerült megfigyelnem sarki fényt Magyarország területéről. Alaszkában viszont nagy volt az esélye, hogy újra láthatom, és ezt legalább annyira vártam, mint a grizzly medvéket.

A sarki fény a Föld légkörében megfigyelhető fényjelenség. A Napból érkező protonok és elektronok a földi sarkok felett behatolnak a légkörbe, ahol kölcsönhatásba kerülnek a légkör részecskéivel, látványos fényjelenséget produkálva. Azért a sarkok felett jön létre, mert a Földet körülvevő magnetoszféra olyan szerkezetű, hogy leginkább csak a sarkokon engedi meg az ilyen részecskék beáramlását a légkörbe.
Néha azonban megesik, hogy egy nagyobb napkitörés megváltoztatja a Föld magnetoszférájának szerkezetét, és a Napból érkező részecskék a sarkokon kívüli területeken is bejuthatnak a légkörbe. Ilyenkor akár Magyarország területéről is megfigyelhetjő a jelenség. Ez azonban nagyon ritka.

Persze akármennyivel is több az esélye Alaszkában sarki fényt látni, mint Magyarországon, igazán nem mertem beleélni magam. Úgy gondoltam, ha sikerül nagyon fogok neki örülni, ha nem meg nem. Egy biztos, a fotózására nem készültem. Egyrészt a sarki fényhez nagy fényerejű, nagylátószögű objektív kellett, ilyenem pedig nem volt. Ráadásul fullframe-es géppel sem rendelkeztem, ami szintén hátrány volt éjszakai felvételeknél. Át fogom adni magam a fényjáték hangulatának, és nem fényképezem. Ez volt a terv.

Sarki fény a Denali Nemzeti Parkban

Sarki fény a Denali Nemzeti Parkban, a Nagy göncöllel

A sarki fény megpillantása

Kegyetlenül fáradtan érünk vissza rangertúránkról a Teklanika River kempingjébe. Megvacsorázni is alig van erőnk, ráadásul a hideg ismét egyre beljebb hatol a lakóautóba. Alig várom már, hogy a hálózsákomba bújhassak. Mennyire jó érzés megszabadulni az egész napos állott, vizes gúnyától, száraz ruhát venni, és felengedni a hálózsákban. Most a legkevésbé sem érdekel, hogy napok óta vagyok Alaszkában, és még nem láttam sarki fényt. Sokkal inkább egy jó zuhanyra vágyom. Már épp elaludnék. Aztán elhangzik két szó.
- Sarki fény!
Attila fekhelye épp egy ablak alatt van, és még azon keresztül is látja az égi tüneményt.
Fáradtság, hideg azonnal elillannak. Egy pillanat alatt felöltözve kint vagyunk az éjszakában. Leírhatatlan, amit látok. A Nagy göncöl előtt zöld fény parádézik, a szó legteljesebb értelmében. Nem egyszerű fényről van szó. Valódi fényjáték ez. Másodpercről másodpercre változik. Táncol. Felerősödik, elhalványul, majd újra beragyogja az eget. Mintha egy égi mester szórakoztatná játékával a hosszú éjszakákat elviselni kénytelen észak népeit.

Eddig azt hittem sarki fény csak északi irányban lehet, de tévedtem, nyugaton kívül szinte mindenfelé beragyogja az eget. Van amikor erősebben, máskor gyengébben. Alakját, formáját is változtatja. Szakadatlan táncol a zöld fény a mozdulatlan csillagvilág előtt. Annyira belefeledkeztem a látványba, hogy észre sem vettem, Attila gépe már állványon lassan kattogva rögzíti az égi fényjátékot.

Nem terveztem, de nem tudom megállni. Muszáj fotókat készítenem a sarki fényről. Ráteszek egy alap zoomobjektívet a gépemre, fel az állványra, és máris exponálok. Rengeteg felvétel készül. Kipróbálok többféle ISO érzékenységet és expozíciós időt is, nincs még tapasztalatom a sarki fénnyel, nem tudom melyik fog jól mutatni. Mint utólag kiderült a rövidebb (2-3 mp-es) expozíciós idejű felvételek a leglátványosabbak, mert azon nem mosódott el nagyon a fény, van még textúrája. Annyi kép készül, hogy abbahagyom inkább, csak a tekintetemet fordítom abba az irányba, ahol a legjobban erősödik fel az észak fénye. Próbálom örökre elraktározni magamban. Fogalmam sincs mennyi idő múlt el, de lassan halványulva eltűnik a szem elől.

Sarki fény a Denali Nemzeti Parkban

Sarki fény a Denali Nemzeti Park kempingjében

Ismét sarki fény a Denali Nemzeti Parkban

Bár nem a Denali Nemzeti Park Alaszka legjobb sarki fény megfigyelőhelye, minket mégis elkényeztetett. Szinte valamennyi itt eltöltött éjszakán láthattuk játékát. Volt, amikor mintha egy hatalmas cigaretta füstölögne zöld színben az égen. A fényoszlop először kettévált, majd egy félkörívet formázva, lassanként parányira zsugorodva eltűnt a szem elől. Ilyen, és ehhez hasonló dolgokra is képes a sarki fény.

Ami amatőrcsillagász szemmel még érdekes, az az éjszakai égbolt fényessége. Azt hittem koromfekete háttér előtt annyi csillag ragyog majd, hogy szinte leszakad az égbolt. Helyette egy átlagos magyarországi éjszakai eget látni, a különbség csak annyi, hogy itt nehéz lehet távcsövezni, mert állandóan zavarhat a sarki fény :)
Az biztos, a Hortobágyon vagy a Bakonyban szebb eget találni, pedig itt több száz km-es körzetben még település sincs, tehát nincs fényszennyezés, ami zavarná az égbolt határfényességét. Nem tudom miért lehet ez.

Sarki fény a Denali Nemzeti Parkban

Sarki fény a Denali Nemzeti Parkban

Fairbanks a legszebb sarki fények otthona

Útitervünkben a legészakibb város Fairbanks. Igaz ez már kívül esik a Denali területén, azért szerepelt mégis céljaink közt, mert úgy gondoltuk legnagyobb eséllyel innen fogunk látni sarki fényt. Persze a tervezésnél nem tudhattuk, hogy mire Fairbanks-be érünk, már halomra fotóztuk magunkat belőle.

A véletlen úgy hozta, hogy Fairbanks egy jellegtelen részén kempingezünk a Chena-folyó partján. Kicsit bánjuk is már, hogy eljöttünk ide. Nem tudunk több napot eltölteni ezen a vidéken, a város pedig kicsit sem érdekes. Ez nem egy hangulatos alaszkai kisváros, sokkal inkább igénytelen, jellemtelen és unalmas. Mindaddig, amíg le nem száll az éj. 

Amit itt látunk, azt képtelenség leírni. Lefotózni is csak részben tudom, itt hiányzik leginkább az a bizonyos nagylátószögű objektív. Már napnyugtától látni, vagy inkább talán csak érezni, hogy valami készülődik. És mire beáll a teljes sötétség, a sarki fény már teljes pompájában ragyog. Az égbolt fénylik, és mindez visszatükröződik a folyó sima vízfelületén. Nehéz a meredek folyóparton mozogni a sötét éjszakában. Lámpát egyáltalán nem használhatunk, mert tönkretennénk vele a másik felvételét. Alig egy órán át tart a fotózás, a végére mégis nagy elfáradunk. Nem is fizikai, inkább mentális fáradtság ez. Nincs még meg a rutin ebben a témában. Nehéz eltalálni hova fényképezzen, mit komponáljon az ember. Sokszor egy apró fényfoltból pillanatok alatt hatalmas égi tünemény lesz, és mire beállítanám rá a fényképezőgépet, addig az égboltnak másik részén kezdődik ugyanez. Még éjszaka letöltöm a képeket a számítógépre, és megnyugszom, sikerültek. Jó érzéssel térhetek nyugovóra. A holnapi napot pedig nagyon várom, mert elindulunk Széchenyi Zsigmond nyomában.

Széchenyi Zsigmond nyomában

Fairbanks-be való érkezésünknek volt egy másik céja is. Végigmegyünk azon az úton, ahol egykor Széchenyi Zsigmond vadászott karibura. A mi célunk Livengood városa, legalábbis ekkor még azt hittük várost találunk ott. Összesen 130 km-t kell megtennünk Fairbanks-ből, és út közben egyetlen település sem lesz.

Az aszfalt tükörsima, egyetlen kátyú sincs több, mint száz km-en keresztül, pedig itt szeptember végétől tél van, egészen áprilisig. Ráadásul nem is akármilyen hideg tél. Forgalom sem zavar, csupán néhány kamionnal és vadásszal találkozunk az út során. A vadászok jelenlétét az is elárulja, hogy az útmenti táblák szitára vannak lődözve. Valószínű egyre kevesebb a szarvas, az így felhalmozódott feszültséget pedig úgy tűnik egyesek közlekedési táblákon élik ki. Időnként azért felbukkan egy magányos házikó. Valószínűleg kincskereső aranybányászok laknak benne, mert imitt-amott hatalmas munkagépekkel alaposan megtúrják a földet.

A táj gyönyörű, száz km-en keresztül a tundra és tajga növényzete kísér, mégsem tudom megunni, mert minden méteren más és más. Széchenyi valószínűleg ugyanezt láthatta majd száz évvel ezelőtt. Talán csak a vadászok száma csappant meg azokhoz az időkhöz képest. De nem véletlenül, az itt vonuló karibuk száma ugyanis a töredéke az egykori hatalmas csapatoknak. Mi oda-vissza több, mint 250 km-t tettünk meg, de egyetlen karibut sem láttunk. Nem csoda, hogy egyre kevesebben jönnek ide ebből a célból. Az okokat, hogy miért ilyen kevés az állat, meg ne firtassuk.

Megérkezünk Livengoodba, ahol azt tervezzük eszünk egy jót a helyi fogadóban, de egy kicsit minden más, mint amit vártunk. Itt eltűnik az aszfalt, kavicsos út van helyette. Találunk ugyan pár lekerített üzemi területet, de ez az egyetlen, ami civilizációra enged következtetni. Lélek egy szál se, de még autót sem látunk.

Végre észreveszünk egy kis faházikót. Közelebb megyünk. Nagyon szép. Az ajtaján egy rajz, rajta egy kéz, benne egy pisztoly, keep out felirattal. Hatásos, mert rögtön távolodni kezdünk. Nem kockáztatjuk meg az üzenet valódiságának ellenőrzését, ezt itt tényleg komolyan kell venni.

Livengood

Livengood háza hangulatos, tulajdonosa meglehetősen barátságtalan lehet

Széchenyi Zsigmond és vezetője, kettesben az óceánparton vadásztak kodiak medvére egy lakatlannak tűnő szigeten. Sátorban laktak, de az időjárás szinte mindenüket kikezdte. Nagyon jól jött volna nekik egy kunyhó. És véletlenül találtak is egyet. Egy olyan kunyhót, amit talán csak pár évente látogat meg gazdája a lakatlan szigeten. Széchenyi vezetőjének tanácsára viszont még bemenni sem mertek, mert ha véletlenül épp akkor jön a kunyhó gazdája, valószínűleg felszólítás nélkül agyonlövi őket, legalábbis megtehette volna.

Mi pedig még életveszélyben sem vagyunk, szóval inkább vissza az autóba, hagyjuk a hangulatos házikót. Nincs mit tennünk, vissza kell indulnunk Fairbanks-be, mert itt Livengood-ban semmi sincs, de ha van is, mi nem találtuk meg.

Útközben egy parkolóban összehaverkodunk pár vadásszal. Montanaból jöttek lakókocsival, Kanadán keresztül. Nyugdíjasok, és az amerikai törvények szerint teljesen ingyen vadászhatnak Alaszkában. Pár hónapot szántak erre az útra. Akár csak Széchenyi egykor. Ez ám a boldog öregkor.

Elmondják, hogy a jávorbikákkal legyünk nagyon óvatosak, most van a párzási időszakuk, ilyenkor veszélyesebbek, mint a medvék. Komolyan vesszük, láttuk hogy a Denaliban is utakat zártak le emiatt. Mondjuk az már más kérdés, hogy mennyire tartottuk be.

Sarki fény fotók Alaszkából: