Tündérrózsák

Dél van, a fények kemények, a színek laposak, minden csupa árnyék, fotózni ilyenkor - ha nem is lehetetlen, de - felesleges. Bele kell törődnünk, most bizony nincs az a téma, ami jól mutatna egy képen, még a Yellowstone Nemzeti Parkban sem. Pedig milyen gyönyörű helyet találtunk! Egy sűrű fenyvessel övezett aprócska hegyi tó, amelynek felszínét millió tündérrózsa borítja. Elmúlt a nyár, így nem virágzik már a tündérrózsa, azonban smaragdzöld levelei csodás látványt nyújtanak, igazi nyugalmat árasztanak. 

Leülünk a tó partjára, csendben nézünk magunk elé, és csak élvezzük a kifolyó patak halk csobogását, a fenyőfák és a víz friss illatát, a kissé hűvös őszi időben pedig különösen jólesik a déli órák melengető napsütése.

Tündérrózsa levelek a hegyi tóban

Medve a tóparton

De elég a nézelődésből, ideje tovább mennünk. Attila elindul, én egy kicsit komótosabban kelek fel a földön levő fatörzsről, ami alkalmi padomat képezte. Felnézek és el sem akarom hinni, amit látok. Szemben velem, 15 méterre egy gyönyörű, szürke színű grizzly áll a tóparton. Egy pillanatra megtorpanok, de rögtön utána nagyon óvatosan felállok. A medve folyamatosan figyel. Ez egy kicsit megnyugtat, mert ha nem látna valószínűleg meg sem mernék mozdulni, nehogy észrevegyen.

Óvatosan elkezdek távolodni, semmi hirtelen mozdulat, közben tekintetünket nem vesszük le egymásról. Igaz az én szemem le van sütve, és csak valahol a látóterem szélén kísérem figyelemmel őt.

Végre sikerült néhány métert nyernem, mikor megjelenik Attila, az adott helyzethez kifejezetten harsány stílusban. Gesztusokkal csendre intem, és a számról olvashatja le: itt egy grizzly. Itt egy grizzly, ismételem el suttogva. Az első pillanatban azt gondolja, csak ugratom. Az arcomon azonban megjelenik a tekintet, amit csak akkor látni, ha valaki medvével találkozik a vadonban. Hogy az milyen? Az őszinte riadalom ül ki akkor az ember arcára. Ezt pedig onnan tudom, hogy ugyanezt látom Attila arcán is a következő pillanatban, mikor észreveszi az állatot. 

Itt állunk, 20 méterre egy grizzly medvétől. Évek, talán évtizedek óta vágytunk erre a pillanatra, átutaztuk érte a fél Földet, és most hogy sikerült, csak az jár a fejemben, mi a fenét keresek én itt. Az egyetlen ok, amiért a kelleténél is idegesebbek vagyunk, hogy egyikünknél sincs medveriasztó spray. Pedig ez a leghatásosabb fegyver medve ellen. A parkőrök szerint a spray-vel nagyobb biztonságban vagyunk, mint egy puskával. A bivalyerős bors- vagy paprikaoldatot 3-4 méteres távolságból a medvére kell fújni. Sok ember életét mentette már meg. A mienkét azonban most biztosan nem fogja, egyszerűen elfelejtettük magunkkal hozni.

Grizzly medve alig néhány méternyire tőlünk

Medvetámadások

A Yellowstone-ban nem ritkák a medvetámadások és vannak köztük, amelyek halállal végződnek. A 2011-es év volt a legszomorúbb, amikor rövid időn belül két halálos medvetámadás is volt. Mint utólag kiderült mindkét esetben ugyanaz volt a tettes. Először egy magányos túrázót, másodszor egy párt támadott meg a medve, bocsaival együtt. A támadásokat követően a vadőröknek sikerült megtalálniuk és lelőniük a gyilkos medvét, kölykeit pedig állatkertbe szállították. Ha egy medve emberre támad, rosszabb esetben pedig még eszik is belőle, akkor nagyon fontos, hogy megtalálják, mert az ilyen állat rájön, az ember egy védtelen, könnyű préda. Táplálékot lát benne, és vadászni fog rá. Így történt ez 2011-ben is, amint azt az utólagos DNS vizsgálatok bizonyították.

A Yellowstoneban és a belső szárazföldi, amerikai területeken élő grizzlyk sokkal veszélyesebbek, mint a méretre termetesebb, viselkedésre azonban szelídebb alaszkai tengerparti társaik. A tengertől távol a medvéknek vadászniuk kell a megfelelő energiabevitelhez. A grizzly pedig vérbeli csúcsragadozó, kiváló vadász, leteríthet akár egy bölényt vagy jávorszarvast is. A tengerpartokon élő grizzlyk ezzel szemben békésen halásznak, nincs szükségük vadászatra, így emberre sem támadnak. Yellowstoneban azonban a medvének vadászni kell és ez alól néha az ember sem kivétel.

A nemzeti parkban azért történik szinte minden évben medvetámadás, mert amellett, hogy az USA-ban Alaszkán kívül itt él a legtöbb grizzly, ide jön a legtöbb turista is. Évente több millió kiránduló keresztezi a grizzlymedvék útját, így szinte természetes, hogy kialakulnak konfliktusok. A vadőrök azonban mindent megtesznek, hogy a minimálisra csökkentsék ezeket.

De mindenki megnyugodhat, nem a Yellowstone medvéi a legveszélyesebbek. A Glacier Nemzeti Parkban több medvetámadás történik, mint bárhol máshol az USA-ban. Egyszer azt is megnézzük.

A parkban úton-útfélen találkozni figyelmeztetésekkel mit kell tenni, ha medvével találkozunk, de mint mindenben, itt is a legfontosabb a megelőzés. Sose túrázzunk egyedül, mindig keltsünk zajt, főleg ha sűrű erdőben haladunk, így a medvének időben jelezhetjük, ha felé tartunk. Magunk is gyakran találkoztunk olyan kirándulókkal, akiknek a nyakában csörgők voltak, amelyek a lépésük ütemétől csilingeltek. Élelmet nem tarthatunk magunknál még a hátizsákban sem, kizárólag hermetikusan zárt dobozokban. Meg kell tartani a 91 méteres biztonságos távolságot a medvétől, valamint jó ha van nálunk medveriasztó spray.

Ez ugye az elmélet, aztán jön a gyakorlat. A mi grizzlyfotózásunknál ezekből a szabályokból azt az egyet sikerült betartanunk, hogy élelmiszer nem volt nálunk. De vontunk is le tanulságokat az esetből.

Menekülni a medve elől sosem szabad, mert ha nem is akart megtámadni, ezzel biztos, hogy felébresztjük benne a vadászösztönt, üldözni kezd és leterít. A grizzly roppant erejű állat. Mancsa egyetlen ütésével betöri akár egy szarvas fejét vagy eltöri annak gerincét.

Ha a medve észreveszi az embert a legfontosabb a lélekjelenlét. Meg kell őrizni a higgadtságot, lassan, nyugodtan hátrálni kell és ki kell térni a medve útjából. Nem menekülve, de minél gyorsabban távolodni kell tőle. Ha pedig mindez nem segít, akkor használni kell a medveriasztó spray-t, igaz annak használatához 3-4 méter közelségbe kell várni a medvét, ami csak akkor történik meg, ha a medve tényleg az ember életére tör.

Grizzlywellness

A tóparton mozdulatlanul állunk egymással szemben, aztán a medve határozott léptekkel megindul és belegázol a vízbe. Fürdeni jött a tóhoz, csak ránk nem számított, de úgy tűnik nem zavarjuk különösebben. Ettől felengedünk kicsit, és összeszereljük fotós felszerelésünket. Akármilyen kemények is a fények, laposak a színek, mégiscsak van olyan téma, amelyet ilyenkor is lehet fényképezni. Egy grizzlymedvét a tündérrózsák közt.

Életünk első szürkemedvéjét fotózzuk. Ez a név nemcsak medvénk színére utal, hanem egyben a grizzly másik hivatalos elnevezése is. A grizzly vagy szürkemedve a barnamedve észak-amerikai alfaja. Az USA-ban nagyobb számban csak a Yellowstone Nemzeti Park környékén, az említett Glacier Nemzeti Parkban és Alaszkában élnek. Korábban Észak-Amerika nagy részén megtalálható volt, az ember azonban visszaszorította az elszigetelt vadonokba. A szürkemedve szőre legtöbbször barna, sötétbarna vagy már-már fekete, a szőrök vége azonban kiszürkül, amitől az egész medve szürkésnek tűnik. Innen a szürkemedve név.

Látszik mennyire jólesik neki a hűsítő fürdő, a hátára fekszik, és néha úgy ül a vízben, mintha egy karosszékben hintázna. Teljesen emberi pozíciókat vesz fel. Olyan aranyosan néz ránk a tündérrózsák közül, hogy lehettünk volna éppen egy mesében is. Vakargatja magát, jó hosszasan odadörzsöli fenekét a tó aljához, tisztálkodik, aztán megpihen. Még az is lehet, hogy egy-egy pillanatra a vízben ücsörögve el is szenderedik. Közben fotózzuk, csak úgy repülnek a percek, pillanatoknak tűnik az egész, pedig azt szeretnénk ha sosem érne véget.

Grizzly medve a tóban

A medve nem játék

Annyira magával ragadott bennünket az egész történés, hogy még félni is elfelejtettünk, és nem a medvét, hanem egy macit kezdtünk el látni magunk előtt. Megtanultuk, hogy ezt a hibát sosem fogjuk többet elkövetni.

Az aranyosan lubickoló medve viselkedése egy szempillantás alatt megváltozott. Fürdőzése alatt látszólag ügyet sem vet ránk, aztán minden előzmény nélkül felénk fordul és elkezdünk farkasszemet nézni. Tekintetét ránk irányítja, nyakát kinyújtja, orrlyukait szélesre tárja, és nagyokat szippant a levegőbe. Látszik, hogy a felőlünk érkező szagokat elemzi. Ekkor megfagy a levegő körülöttünk és lélegzetvisszafojtva várjuk mi történik. Nem kattognak már a fényképezőgépek exponálógombjai olyan hevesen. Lábunk a földbe gyökerezik. Az előző percek csak úgy szálltak, most viszont minden egyes pillanat óráknak tűnik, és szeretnénk már távol lenni innen. Eszembe jutnak azok a cikkek, amelyek arról szóltak, hogy mennyi olyan medvetámadás volt természetfotósokkal szemben, amikor a grizzly hosszú perceken keresztül hagyta magát fényképezni, aztán horror lett a vége.

Most történik valami. A medve hirtelen hátat fordít, kimászik a tóból, másodpercek alatt tűnik el az erdő sűrűjében és soha többé nem látjuk. Hosszú percek telnek el mire annyira megnyugszunk, hogy nem remeg már a kezünk. De közben határtalanul boldogok is vagyunk az átélt kalandtól. Ezekért az izgalmakért utaztunk ide, a Yellowstone vadonjába.

Az egész olyan hatással volt ránk, hogy úgy éreztük ezen a tóparton töltjük a délutánt. De mindenek előtt megkerestük lakóautónkat, magunkhoz vettük a medvesprayt, és onnantól kezdve az egész út alatt egy méterre sem mentünk nélküle.

Egy fénykép kedvéért beálltam arra helyre, ahol a grizzly bement a tóba fürdeni. Szinte ugyanezen a ponton állt Attila 10 perccel azelőtt, hogy a medve kijött volna az erdőből. Ki tudja, talán végig figyelemmel kísért bennünket. Sosem tudjuk meg. Egy dolog biztos, elfelejteni sosem fogjuk.